Zöld ipari forradalom Európában

11, majd 44milliárd forint évente:
ekkora klímavédelmi beruházásra lesz szükség az iparban Magyarországon

A világ szén-dioxid-kibocsátásának csaknem egynegyedéért az ipari tevékenység felel. A szektor karbon-semlegesítéséhez globálisan 2,7 ezer milliárd euró összértékű beruházásra lesz szükség 2050-ig. Magyarországnak 2020 és 2030 között évente 11 milliárd forintot, míg az Európai Unió tagállamainak összesen évente 3 milliárd eurót kell költeni erre a célra. 2030 és 2050 között Magyarországnak évi 44 milliárd forint kell majd az ipar klímavédelmi fejlesztésére fordítania, míg az EU tagállamoknak összesen évi 9 milliárd eurót – áll az Allianz Research előrejelzésében. A legnagyobb beruházásokat a cellulóz- és papíripar igényli, ezt követi a vas- és acélipar, majd a cementgyártás, melyek összesen 92 százalékkal csökkentenék az ipar CO2 kibocsátását.

Az elmúlt évtizedekben az ipar jelentős előrelépést tett a károsanyag-kibocsátás csökkentése és az energiahatékonyság javítása érdekében Európában, ahol 2010-re 29 százalékkal, 2020-ra pedig 39 százalékkal csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es szinthez képest állapították meg az Allianz Research szakértői egyik friss elemzésükben. Magyarországon ugyanezek a mutatók 17- és 24 százalékon állnak. A kutatók szerint az intenzív nemzetközi verseny ellenére az európai ipar összhangba tudta hozni a kontinens éghajlati és energetikai célkitűzéseit úgy, hogy közben a gazdaságosság sem sérült. Azonban felhívták a figyelmet arra is, hogy az ágazat még mindig évi 650 millió tonna szén-dioxid kibocsátásért felel. 2020-ban az európai ipar közvetlen üvegházhatásúgáz- kibocsátásának több mint 90 százalékát a szén-dioxid tette ki, ez az arány hazánkban 82 százalékos volt.

A cement, a vas- és acélgyártás, valamint a vegyipar járul hozzá a legnagyobb mértékben a szén- dioxid-kibocsátáshoz és az ipari energiafogyasztáshoz, 2020-ban ez a három ágazat termelte az unió ipari kibocsátásának háromnegyedét. Magyarország teljes CO2 kibocsátásának 34 százaléka a háztartásokhoz kötődik, míg 64 százalék a nemzetgazdasági kibocsátás. Hazánkban a szén-dioxid kibocsátás 3 fő komponense a feldolgozóipar, a villamosenergia-, gáz-, gőzelőállítás és légkondicionálás, valamint a szállítás, raktározás. Itthon ez a 3 fő szektor teszik ki a CO2 kibocsátás 75 százalékát.

Az Allianz Research kutatói elemzésükben kiemelték: a károsanyag-kibocsátás további csökkentésével, az energiahatékonyság növelésével tartható az a cél, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedés maximum 1,5 Celsius fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet, aminek túllépése a tudományos konszenzus szerint klímakatasztrófához vezethet.

Magyarország az ipari CO2 kibocsátását 1990-hez képest közel felére csökkentette, azonban az EU irányelvek betartásához további jelentős lépésekre van szükség. Az egyik legnagyobb nehézség a normáknak való megfeleltetésben, hogy a legszennyezőbb iparágakban a kibocsátás nehezen csökkenthető, hiszen a beruházások megtérülésének időhorizontja akár 30 évre is tehető. A beruházások megújuló, zöld és alternatív energiaforrások, illetve új technológiák alkalmazására kell, hogy fókuszáljanak, ezek mellett a hulladékgazdálkodás hatékonyabbá tételével is mérsékelhető a legtöbb ágazat CO2 kibocsátása.

Az Allianz Research előrejelzése szerint Magyarországon 2020 és 2030 között évente 11 milliárd forintot kell az ipari tevékenységbe fektetni, hogy a kitűzött klímacélok tarthatók legyenek, majd 2030 és 2050 között évenként további 44 milliárd forint befektetésre lesz szükség. Ezzel a Visegrádi Együttműködés országai közül Magyarországon van szükség a legkisebb befektetésre az iparban. A legtöbb forrásbevonással Lengyelországban számolnak a szakértők a V4-ek közül, évi 74 milliárd forintnak megfelelő euróval 2020 és 2030 között, majd évi 262 milliárd forinttal egyenlő euróval a következő 20 évben. Csehországban és Szlovákiában szinte azonos összegeket kell befektetni az ipar karbon-semlegesítésébe, előbbibe évi 214 milliárd forintnyi eurót, utóbbiba 227 milliárd forintnak megfelelő eurót évente az első évtizedben. 2030 és 2050 között Csehországban évi 87 milliárd forintnyi eurót, Szlovákiában évi 95 milliárd forinttal egyenlő eurót követel várhatóan az iparfejlesztés.

Magyarországon 2020 és 2030 között a nemfémes ásványok ágazata igényli a legnagyobb ráfordítást évenkénti 4,5  milliárd forint értékben,  a  legkevesebbet pedig a  színesfém ágazat
„mindössze” évi 160 millió forinttal. Az ezt követő két évtizedben a vas- és acéliparra, valamint a vegyiparra kell a legtöbbet költeni, mindkettőre évi nagyjából 14 milliárd forintot. A legkevesebb befektetésre továbbra is a színesfémiparban lesz szükség évi csaknem 380 millió forinttal.
A tanulmány szerint az Európai Unió 27 tagállamának 2020 és 2030 között évente 3 milliárd eurót, 2030 és 2050 között pedig évente 9 milliárd eurót kell befektetniük, ahhoz, hogy teljesíthessék a
 
károsanyag-kibocsátás csökkentésére tett célkitűzéseket. A legnagyobb beruházási igény a cellulóz- és papíriparban mutatkozik, ahol 78,4 milliárd euróra lesz szükség 2050-ig. Hiába kisebb az ágazat kibocsátási intenzitása más energiaigényes iparágakhoz képest, a fennmaradó kibocsátáscsökkentés itt potenciálisan költségesebb, mint más ágazatokban. A beruházások várhatóan a termelési folyamatok villamosítására és innovatív módszerek bevezetésére irányulnak majd. A vas- és acélipar ezután következik 55,4 milliárd euró ráfordítási igénnyel, majd a cementipar jön 37,6 milliárd euróval. Ha ezek az elképzelések megvalósulnának, 265 megatonna szén-dioxiddal, vagyis 92 százalékkal csökkentenék az ipar kibocsátását, ami tonnánként átlagosan 790 euró beruházást igényel.

Az olyan intézkedések, mint az energiahatékonyság javítása, a hidrogén és a biomassza alapanyagként vagy üzemanyagként való felhasználása, a hő elektromos úton történő előállítása és a szén-dioxid-leválasztó technológiák alkalmazása, szinte nullára csökkenthetik az ágazat szén- dioxid-kibocsátását. Az Allianz Research adatai szerint az ipar által kibocsátott szén-dioxid leválasztására és tárolására irányuló beruházási igénye az EU-nak 2050-ig 330 milliárd euró, ami csaknem 60 százalékkal magasabb, mint az összes többi ipari szén-dioxid-mentesítési intézkedésé együttvéve (210 milliárd euró). „Bármekkora erőfeszítést is tesznek az ipari kibocsátás csökkentésére, vannak olyan ágazatok, mint például a cement- és az acélgyártás, ahol nem lehet kiküszöbölni a szén-dioxid-termelést. Az ilyen ágazatokban a szén-dioxid leválasztása és hasznosítása vagy tárolása létfontosságú szerepet fog játszani a jövőben, amely segíthet elérni a nettó nulla kibocsátást” – állapítja meg az előrejelzés.